I. szerző-MOSES: bizonyos belső bizonyítékok azt állítják, hogy Mózes volt a legtöbb Deuteronomy szerzője. Volt egy szerkesztő is, aki Mózes halála után fejezte be a könyvet
A. Mózes volt a legtöbb Deuteronomium szerzője:
1. Ezeket a szavakat mondta Mózes a Transzjordánban (1:1-5) a Jordánnal szemben, a völgyben, szemben Beth-peorral, Sihon földjén (4:44-49), Moáb földjén (29:1)
2. “Mózes elment, és ezeket a szavakat mondta egész Izraelnek … 121 éves vagyok … már nem tud jönni-menni …”és nem szabad átkelni a Jordánon (31:1-2)
3. 40 évvel azután, amit kellett volna egy 11 napos utazás Mózes beszélt az Izrael fiai szerint minden, hogy YHWH parancsolta neki, hogy adjon nekik 1: 2-3
4. Mózes azt mondja: “az Úr a mi Istenünk” 1: 6
5. Az 1-4. fejezetekben Mózes úgy hivatkozik magára, mint a népre: “mi” (1:19; 2:1,8; 3:1,4,6,7,12), “én és te” (1:9,13,15,16,20,24,29,43; 3:13,15,16,18,19,20,21,23; 4:1,2,5,8 ff; 5:5; 6:2; 8:1,19; 9:9,15-21,25-26; 10:2-3,5,10; 12:32; 13:18; 30:15,18,19; 31:2 ), “Én”(1:14,17,22,23,37,41,42; 2:1,9 17; 3:2; 4:5; 6:1; 10:11; 18:15 ), “a mi” (1:6,19,20,25; 3:3; 5:2,3; 9:10), “minket” (1:20,25; 3:1; 5:2), a mai napig (8:18)
B. valaki Mózesen túl befejezte a Mózes könyvét:
1. A zárójeles vita arról, hogy Izraelnek el kell-e vennie azt a földet, amelyet az Úr adott másnak, mint ahogy a nemzet megszerzi birtokának földjét, múlt időben jelenik meg, jelezve, hogy azt azután írták, hogy Izrael már elfoglalta a földet, és így Mózes halála után: “ahogyan Izrael tette birtokuk földjével, amelyet az Úr adott nekik” (2:10-12)
2. “Mint a mai napig” (3: 14) úgy tűnik, egy későbbi szerkesztőre utal.
3. A beállításokat 3. személy szemszögéből írják “ez az … melyik Mózes ….”(1:1-5; 4:41-43,44–5:1a; 27:1; 29:1; 31:1,30; 32:48; 33:1). Ezt megtehette volna Mózes, valamint egy ” szerkesztő.”
4. Az utolsó fejezet a 3. személyben van írva (kivéve a 34:4-et, amely az Úr közvetlen beszéde Mózessel a Mt. Nebo). Ezt Hozzáadhatta Józsué az Úr szavaival, amelyeket Mózes közölt vele közvetlenül halála előtt, vagy az Úr közölte vele. Azonban egy mondat:” azóta egyetlen próféta sem támadt fel Izraelben, mint Mózes ” úgy hangzik, mintha túlmutat Józsuén egy olyan időig, amikor Izrael megalapozott nemzet volt az országban. Azon túl, hogy az egyik nem lehet biztos az időzítés az utolsó fejezet
II. dátum: a belső feljegyzés a kronológia Egyiptomból Moab hasznos rekonstrukciója a dátum 1406 BC (vagy a következő) az írás Deuteronomy:
A. az emberek elhagyták Egyiptomot a tizenötödik napján az első hónap-március/április 15, 1446 (Num 33:3; vö. Ex. 12: 2 ,5)
B. Az emberek elérték a pusztában Sínai első napján a harmadik hónapban-május/június 1, 1446 (Ex 19:1)
C. a tabernákulum emelték az első napon az első hónapban a második évben-március/április 1, 1445 (Ex. 40:17)
D. Leviticust közvetlenül a sátornak az YHWH dicsőségével való betöltését követő egy hónapos intervallum alatt adják, mielőtt a nép készen állna arra, hogy elhagyja a Sínai-félszigetet az Ígéret Földjére-március/április 1-30, 1445 (Num 1: 1; vö. Ex 40: 17)
E. A számok a második év második hónapjának első napján-április/május 1, 1445 (Num 1:1)
F. a felhőt felveszik, hogy elkezdjék vezetni az embereket az ígéret földjére a Sínai-pusztából a második év második hónapjának huszadik napján-április/május 20, 1445 (Num 10:11)
G. az emberek a Kadesh=Barnea-ban (Num 13–14) vétkeznek, és a második év második hónapjának huszadik napján-április / május 20, 1445 (Num 10:11)
arra ítélték, hogy 40 évig vándoroljon a pusztában (szám 14: 33). A számok 38 évet és kilenc hónapot ölelnek fel (vö. Szám 1:1 Deut 1: 3)
H. Aaron meghal a Hor-hegyen az első napon az ötödik hónapban a negyvenedik évben-július/augusztus 1, 1406 (Num 33:38)
I. Deuteronomy megnyílik a Transjordan az első napon, vagy a tizenegyedik hónapban a negyvenedik évben, miután mi kellett volna egy tizenegy napos utazás-január/február 1, 1406 (Deut 1:1-3
J. ezért pontosabb dátum az így a könyv Deuteronomy lenne, hogy a Január vagy február 1, 1406 BC
III. közönség: The Audience was all of Israel
|
All Israel |
||
|
Across the Hordan in the wilderness in the Arabah |
||
|
opposite Suph between Paran and Tophel and |
A. 40 évvel azután, amit kellett volna, és 11 napos utazás Mózes beszélt Izrael gyermekeivel 1:2-3
B. Az 1-3 fejezetek leírják a történelmi Izraelt a Kivonulástól a Transzjordániai idejükig.
C. 4. fejezet egy díjat Izrael (4:1) A Beth-peor (3:29)
D. a nemzet töltődik kívül a föld (7:1)
E. 5. fejezet egy idézés Izrael egész formában Beth-peor (4:44-49; 5:1A)
F. a nemzet hamarosan átkelni a Jordán, hogy rendelkezzen a föld (11:31)
G. A nemzet el akarja távolítani a nemzeteket a földről (12:2)
H. A nemzet még nem jött a nyughelyre és az örökségre, amelyet az Úr ad nekik (12: 9)
I. a nemzetnek megmondják, mit tegyen “amikor belépsz a földre” (17:14; 18:9)
J. Isten még nem vágta el a nemzeteket, vagy Izrael nem vette el a nemzeteket és telepedett le a házaikban (19: 1)
K. Izraelnek azt mondják, hogy “amikor belépsz a földre”, ami azt jelenti, hogy még kívül vannak rajta (26:1)
L. Izraelnek azt a napot beszélik, amikor átkelsz a Jordánon a földre “(27:2,4,12
M. Izrael fiai sírtak Mózesért a Moáb síkságán harminc napig (34:8)
IV. utasítás / tervezés:
A. rab a pielben úgy érzi, hogy “világos, különálló, magyarázó vagy magyarázó (vö. Hab. 22.sz. 27: 8 vö. BDB, p. 91) ezt tette Mózes azzal a törvénnyel, amellyel rendelkeztek.
B. Mózes buzdításának célja, hogy a nemzet éljen, birtokolhassa a földet, és engedelmeskedjen Istennek (4:1-2; 6:3, 17-19, 24-25; 8:1; 10:12–11:32)
C. Mózes figyelmezteti a nemzetet, hogy ne ítéljék meg őket, hanem áldja meg őket az Úr az országban (6:15-19, 24-25; 7:4, 9-16; 15:4-6,10)
V. A belső komponens: műfaj (elbeszélés, Szövetség stb.)
A. zárójeles diskripciókat adnak Izrael cselekedeteinek magyarázatára(2:10-12, 20-23; 3:9-11; 21:23)
B. történelmi beállítás 1:1-5; 3:29; 4:44–5:1a
C. A történelem elbeszélése Izrael vándorlásaival kapcsolatban 1:6–3:28
D. az esemény történetét vagy elbeszélését alkalmazzák (1:19-46; 2: 1,8,13 b,24-25, 26-30, 32–3:1,3-8,12-22,23,26,29; 4:41-43; 5:22-23, 28a)
E. párbeszédet (vagy közvetlen diskurzust) alkalmaznak (1:6-8, 9-14, 16-18, 20-22, 27-31, 35-43; 2:2-7,9,13 a,18-19,31; 3:2, 24-25, 26-28; 4:1-40; 5:1-5, 6-21, 24-27, 28b-31; 32-33)
F. a parancsok felsorolása-jogi szakirodalom
(NB-sok ilyen szakasz a “törvények” vagy “parancsolatok”bevezetésével kezdődik)
1. 10 parancsolat 5: 6-21
2. Szeretni Istent 6: 1-25
3. A nemzetek elpusztítása 7: 1-26
4. Hogy emlékezzenek az Úrral való történelmi kapcsolatukra (8-11)
(Ez a történelem történetének Mózes és Isten közvetlen diskurzusaival való felidézésével alakul ki, hogy fokozza annak hatását. Van is egy történelmi)
5. Nem másolni azoknak a gyakorlatát az országban, akiknek az istentiszteleti helyeit Izrael megsemmisíti, hanem egy központi helyen imádni, amelyet az Úr kinyilatkoztat (12)
6. Elpusztítani mindenkit, aki megpróbálja a nemzetet YHWH-tól bármely hamis Istenhez vezetni (13)
7. Hogy elkülönítsék a themeselves-t a földön élőktől, hogyan gyászolják a halottakat és eszik az ételüket (14:1-21)
8. Termésük tizedét minden évben az Úr előtt, kivéve minden 3. évet, amikor a városukban lévő Lévitához kerül (14:22-29)
9. A hetedik év végén minden adósságot elengedni az izraeliek számára, hogy az Úr megáldja őket (15:1-18)
10. Az elsőszülötteket fel kell szentelni, majd sarifikus étkezésben kell felajánlani az Úr előtt, kivéve azokat, akik hibásak (15: 19-23)
11. Évente háromszor Izráel összes embere megjelenik az Úr előtt egy áldozattal: kovásztalan kenyér, hetek és sátorok ünnepei (16: 1-17)
12. Izraelnek olyan bírákat kell kineveznie, akik helyesen uralkodnak és végrehajtják Isten ítéleteit annak érdekében, hogy megtisztítsák a gonoszt a földről (16:18–17:13)
13. Izrael királyát Isten nevezi ki a nép közül, éshogy ne szaporítsa a lovakat, a feleségeket, az ezüstöt és az aranyat, hanem engedelmeskedjen az Úrnak az uralkodásának folytonosságáért az elkövetkező generációkban (17:14-20)
14. A lévita papok az egész Lévi törzsből nem részesülhetnek a Föld Izraellel való örökségéből, hanem saját vagyonukon kívül az Úrnak való felajánlások révén, mivel ő az örökségük (18:1-8)
15. Amikor Izrael belép a földre, Az Úr nem engedi meg nekik, hogy utánozzák a nemzetek utálatos lelki gyakorlatait: gyermekáldozatokat, jóslást, whtchcraftot, előjelek vagy varázslás értelmezését, varázslatok leadását, vagy médiumként vagy spiritisztaként való fellépést a halottak felhívásával, hogy ne űzzék ki őket a földről, ahogy az előttük lévő nemzeteket elűzik (18:9-14)
16. Az Úr fel fog emelni egy prófétát, mint Mózes, hogy közvetítőként beszéljen a nép és az Úr között, ahogy a nép kérte Mózestől, ítéletet hozva az Úrtól mindazokra, akik nem hallgatnak rá (18:15-19)
|
ezt fejlesztette ki: |
|
|
megerősítés (18:15) |
|
|
a történet története (16-19) |
|
|
közvetlen diskurzus (16-19) |
17. Bármely “prófétát”, aki egy másik isten nevében beszél, vagy aki azt mondja, hogy az Úr nevében beszél, de hamisnak bizonyul, mivel szavai nem válnak valóra, az embereknek meg kell ölniük (18:20-22)
18. Izraelnek legalább három és legfeljebb hat menedékvárost kell előkészítenie (Isten áldása alatt), hogy a nemzet megvédje a nem szándékos emberölőt egy dühös advengertől, de ne védje meg az előre megfontolt emberölőt, akit az advenger elé kell vinni, hogy az Úr továbbra is megáldja a földet (19:1-13)
19. Izrael nem mozdíthatja el felebarátja határjelét innen, amelyet az ősök helyeztek el, hogy megjelöljék az Úr örökségét (19:14)
20. Egy ember elleni ügyet soha nem egy személy tanúsága erősíti meg, hanem két vagy három tanú bizonyítéka, akik hamis tanúkkal kapják meg azt a büntetést, amelyet testvérüknek szántak, hogy megtisztítsák a gonoszt az országból, és hogy mások felé távolodjanak el (19:15-21)
21. Amikor Izrael hatalmas ellenségek ellen harcol, fel kell ismerniük, hogy az Úr az, aki harcol értük, küldjék haza azokat, akiknek befejezetlen kezdeteik vannak az országban, és vagy mérhetetlen támadást hajtsanak végre távoli városok ellen, vagy mérhetetlen pusztítást végezzenek a hozzájuk közeli népek ellen (20:1-20)
(Ez az egység tartalmazza: parancsok (1-20), amelyek gyakran kifejezett közvetlen diskurzus (20:3-4, 5-9)
22. A nyílt országban észlelt gyilkosság esetén a nearst city véneinek engesztelést kellett végrehajtaniuk egy üsző nyakának eltörésével, majd az ártatlanságuk megvallásával a papok előtt a halott üsző felett, majd Isten eltávolította a vérbűnt az emberektől (21:1-9)
23. Parancs a vének közvetlen beszédével (21:7-8)
24. A családra vonatkozó törvényeket kifejtik: feleségül vesz egy fogságban lévő nőt, megáldja egy szeretetlen Feleség elsőszülöttjét, és megkövez egy lázadó fiút (21:10-21)
25. Törvények vonatkozó közösségi élet a Föld adott: buryial egy crimminal, felelősség felé szomszédok, ruha, állati élet, építési szabályzatok, tisztaság helyett keverék az egész élet, férfiak, akik megerőszakolják a nők, és a gyermekek mostohaanyja (21:22–22:30)
26. A gyülekezeti életre vonatkozó törvényeket adják meg: kit engedjenek be a gyülekezetbe, mit kezdjenek a testi funkciókkal, hogyan kezeljék az elszabadult rabszolgákat, ne keressék a pogány istenektől a furtilitást (23:1-18)
27. A gyengékre vonatkozó törvények adottak: kamatfizetés, fogadalmak, éhes étkezés, válás, házasságkötés, emberrablás, leprás, bérek fizetése, felelősség a bűnért, özvegyek, árvák és idegenek, a gonoszok büntetése, leverite marrage, talionikus igazságosság, súlymérés, a könyörtelen amalekiták kezelése(23:19–25:19)
28. Amikor Izrael belép a földre, felajánlják az első gyümölcsöket az Úrnak azon a helyen, ahol úgy dönt, hogy lakik,kijelentve az Úr hűségét neki,és a harmadik évben odaadja azt a lévitának,idegennek,árvának és idegennek A városában, kérve az Úr áldását engedelmességben (26:1-15)
jogi felszólítás (26:1-3a, 4-5a, 10b-11,12-13A)
történet/közvetlen beszéd (26:3B, 5B-10A, 13B-15)
29. Az Úr megparancsolja Izraelnek, hogy minden rendeletét és rendeletét teljes szívükkel és lelkükkel teljesítse, mivel szövetségben vannak vele, hogy engedelmességükben felmagasztalhassa őket, mint egy tőle elválasztott népet (26:16-19)
30. Mózes, a vének és a Léviták arra buzdítják Izraelt, hogy tartsa meg az Úr minden parancsát, és hirdesse azokat a nemzetnek az átkoknak a Mt. Ebál, ahol egy változtatást és áldozatot is el kell helyezni, és az áldásokat a Mt. Gerizim hirdetve őket minden hegyről, amikor átkelnek a Jordánon az embereknek (27:1-26)
elbeszélés (27:1a; 9a, 11)
parancsok/közvetlen beszéd (27:1b-8, 9b-10, 12-26
31. Az Úr megígéri, hogy megáldja vagy átkozza Izraelt az országban, attól függően, hogy gyengéd engedelmességgel követi-e őt (28:1-68)
32. Mózes megújítja a szövetséget Izraellel Moábban, áttekintve az Úrral való történelmi kapcsolatukat, bemutatva azt a jelen és a jövő nemzedék előtt, elmondva egy jövőbeli időt, amikor a nemzet emlékezni fog erre a szövetségre, és visszaadja áldását, emlékeztetve őket arra, hogy ezek a szavak elérhetők, hogy engedelmeskedjenek az Úrnak, és emlékeztetve őket arra, hogy az engedetlenség az Úr ítéletét hozza, így az engedelmességet és az életet kell választaniuk (29-30)
narratíva (29:1-2A)
a történelem története (29:1-2A)
a történelem története (29: 2B-8)
jogi buzdítás (29:9–30)
prófétai buzdítás (29:16-28; 30:1-10
G. A végső vádak elbeszélésében Mózes arra buzdította a nemzetet és Józsuét, hogy ne féljenek, hanem lépjenek be, hogy elvegyék a Földet, megadta a befejezett törvényt, amelyet fel kell olvasni a nemzetnek az Úr előtt minden remissziós évben, az Úr azt mondta neki, hogy írjon egy éneket tanúként a nemzet ellen, amikor Józsuét az Úr megbízta, és a törvényt a szövetség ládája helyezte el tanúként a nemzet ellen (31:1-27)
H. Összegyűjtése egész Izrael együtt procliam utoljára az engedelmesség szükségességét nevükben ott, hogy áldás, Mózes hirdeti az ő éneke az Úr magnivicant karakter, amely Izrael fellázad ellen, és így szenvednek ítéletet keze alatt a nemzetek, majd kell szállítani, miután rájöttek, hogy az Úr egyedül Isten (31:28–32:47)
közvetlen diskurzus (31:28-29; 32:46-47)
elbeszélés (31:30, 44-45)
költészet (32:1-43)
I. mielőtt Mózes megy Mt. Nebo, hogy lássa azt a földet, amelybe bűne miatt nem léphet be, majd halálában összegyűjtse népéhez, prófétai módon megáldja a nemzet törzsét törzsenként (32:48–33:29)
elbeszélés (32:48a; 33:1)
közvetlen beszéd (32:49-52)
J. mivel Mózes utolsó napjai eljöttek, megmutatták neki a földet a Mt. Nebo az Úr által, meghalt és eltemették a síkságon Moáb igéje szerint az Úr, gyászolta át Izrael, helyébe a vezetés által Joshua, de nem helyettesíti Izraelben, mint a Legfelsőbb próféta Az Úr előtt (34:1-12)
elbeszélés / történet (34:1-3, 5-12)
közvetlen diskurzus (34: 4)
VI. A Deuteronomia céljai:
A. A gonosz engedélye
1. YHWH megengedi a nemzetnek, hogy morogjon Kadesh-barneában (1:26-33)
2. YHWH megengedi lázadó népének vereségét az országban (1:44)
B. A gonosz ítélete
1. A nemzet megkapja Isten ítéletét, amiért nem vette el a földet, ahogy parancsolta: az emberek és Mózes nem látják a földet (1:34-40)
2. A nemzet vereséget szenved az Emoreusok által, amikor YHWH parancsára mennek, hogy elfoglalják a földet (1:41-44)
3. YHWH nem hallja a nemzet bánatát bűnükben (1: 45)
4. YHWH azt parancsolja, hogy a nemzet 40 évig vándoroljon 2: 1
5. Az Úr figyelmezteti a nemzetet az ítéletre a szövetségük elleni lázadásért (4:1-40)
6. YHWH Elohim meg fogja ítélni népét, ha nem engedelmeskednek törvényének (5:8-10, 11,
C. A választottak szabadulása
1. YHWH megígéri, hogy bár Mózes és a kivonulás emberei nem fogják látni a földet, Káleb, Józsué és a nemzet fiai látják és öröklik a földet (1:34-40)
2. YHWH megparancsolja a nemzetnek, hogy 40 év után térjen vissza a Föld felé (2:3 vö. vs. 7)
3. Mózes elmondja a rendeleteket és ítéleteket, hogy a nemzet élhessen és birtokolhassa a földet (függőnek hangzik) (4:1)
4. Az Úr megígéri, hogy megszabadítja népét az ítélettől, ha (amikor) újra hozzá fordulnak és meghallgatják őt (4:29-31)
D. a megváltottak áldása
1. YHWH meg akarja áldani népét a Föld birtoklásával (1:6-8a)
2. YHWH Elohim meg akarja áldani népét, ha engedelmeskednek a törvénynek (5:29, 32-33 “megjegyzés adminisztráció alatt “Mosic covenant”)